Tehát, ez az akaratos Dekoráló nem engedte, hogy kidobjam. Így leültem, néztem a tárgyat (ő pedig engem), majd pár percnyi gondolkodás után megszületett egy kép a fejemben. Mivel itt a nyár, abszolút ilyen hangulatú 'akármit' szerettem volna készíteni.
Ááá, legyen belőle SZÉLCSENGŐ!
A fém tartót megfordítottam, tehát az aljára volt szükségem, ott akartam felhasználni a már ismert szalvétatechnikát, de mindezek előtt, az egész tartót lefestettem fehérre. Festés előtt bizony féltem, tudtam, hogy a fémen (pláne ilyen rácsos szerkezeten) nem igazán marad fent szépen a festék, ezért az utolsó ecsetvonások után is örvendtem,hogy legalább ennyire is sikerült!
Kiválasztottam egy aranyos, mosolygós tengerészekkel (matrózokkal) teli szalvétát és azt dekupázsoltam a felületre.
Megvártam, amíg megszárad a ragasztó, majd levágtam a széléről a szalvéta felesleget, így az első lépéssel meg is voltam.
Jöhetett a csilingelős rész. Ehhez kagylókat és gombokat használtam fel.
A fém tartó kis lyukai között átbújtattam két darab, harminc centis hosszúságú damilt, és arra ragasztottam fel a kagylókat, illetve a gombokat. Ám, ragasztás előtt néhány kagylót kidekoráltam: Volt amelyiket lefestettem kékre/pirosra, viszont volt olyan is, amelyiket dekupázsoltam:
A kagylókat pillanatragasztóval rögzítettem a damilhoz, de vigyázni kell vele,mert ha nem figyelünk oda, pillanatokat alatt megkedveli ujjainkat és aztán nagyon fog hozzájuk 'ragaszkodni'!
A kagylók és a gombok mellett, szalagok is 'csatlakoztak' a szélcsengőhöz.
Persze, a tartó két oldalát is kidíszítettem egy kicsit:
De jó érzés látni a felújított jegyzetlap tartócskát vidáman csilingelni szélcsengőként! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése